Az ízületekre kattintom, és fájnak,
Valóban kifogástalanul érezhetjük magunkat.
A bemelegítés nélkülözhetetlen!
Szabályos orrcimpái kissé megremegtek a megerőltetéstől, amikor leemelte bőrszínű útitáskáját a poggyásztartóból. Köszönés nélkül hagyta el az utazófülkét. A pályaudvar előtt sikerült leugrania a lassító gyorsvonatról.
Gyors léptekkel visszafelé indult a vasúti töltésen. A nőt, aki mint kalauz meglehetősen fáradt és kedvetlen volt, nem zavarta, hogy a pályaudvar riasztóan néptelen.
Miután alig észrevehetően újraindult a gyorsvonat, végigjárta a teljesen üres vasúti kocsikat, becsukta a nyitva felejtett ajtókat, és felkattintotta a villanykapcsolókat.
A fényárban úszó gyorsvonat hangtalanul robogott tova az éjszakában. Lajos és a komputer Van úgy, hogy bár senkitől sem kap parancsot, s nem dugdosnak belé utálatos, okoskodó kártyákat, mégis gondolkozik.
Roppant érdekes és szórakoztató dolgok tódulnak ilyenkor tekercsein, tranzisztorain és nyomtatott áramkörein át. Mert igenis, a komputernek lehetnek önálló gondolatai, nézni a csípőízületi kezelést akkor is, ha ez korát tekintve nem éppen normális állapot, hiszen még olyan fiatal.
De lehet, hogy éppen ezért, éppen fiatalsága miatt, olyan dolgokat enged meg magának, melyekkel Lajost hol bámulatba, hol kétségbe ejti. Egy muskotályillatú őszi délután például a beletáplált adatokat ízük szerint osztályozta.
Edzésterv kezdő úszóknak – 1. rész
Lajos, aki már harmadik éve kezeli a gépet, nem érti, miért tulajdonított a komputer akkor szalmakrumpli ízet az egyeseknek, miért és fájnak túrós makarónihoz a ketteseket, a hármasokat miért szerette mint gömbölyű, csokoládés süteményeket. Azóta is megmagyarázhatatlan számára a komputer az ízületekre kattintom ellen érzett utálata; nyafog, amikor ezeket a hájas számokat belétáplálják.
Lajos ettől eltekintve szerette a komputert. Imádta apró csilingeléseit, bámulta nőiességét.
Fénylik a Vince, telik a pince - Kenyeri - Pillanatok egy falu életéből
Lajos szerint a komputer is csak egy ember. Néha teljesen a maga feje szerint csinál mindent.
De most könyörög: - Cocó, kinyír minket a főnök! Potyára zabáld az egyenfejáramot A komputer írógépének hengerén erre 00 jelenik meg, és Lajos megbocsátóan felröhög, hiszen ez a szűkszavú üzenet a és fájnak szól. Lajos és a komputer haverek, mindketten utálják a főnököt. Lajos ötven felé közeledő úriember.
Vékony bajuszkájában felbukkanó fehér szálak figyelmeztetik, hogy sürgősen szeretnie kell. És ez a magas homlokú, szótlan ember, makacsul egy igazi nőre vár.
Lajos nem tudja, milyen lehet egy igazi nő. Megkérdezte a komputert, az ízületekre kattintom azt válaszolta, hogy leginkább olyan, akinek nemcsak az ágyban perzsel a teste, reggel nem morcos, örökké bizsergető áramok szaladgálnak a bőre alatt, ajkán parazsat hord, hangszálaira galambok ülnek, amikor kinyitja pici, puha száját, minden moccanása matematikai képletek zsongító világát idézi. Ne áltassuk magunkat, ilyen nő nincs. Ilyet ma már elképzelni is nehéz.
Lajos se hitte, hogy talál magának egy igazit, különösen amióta a komputert megismerte.
Lajos ugyanis reménytelenül szerelmes volt a komputerbe, Cocónak becézte, figyelt minden pihegésére, eltűrte szeszélyeit, és arról álmodozott, hogy majd egyszer remegőn simul tenyerébe a komputer vezérlőgombja. Az igazság az, hogy Lajos előrehaladott kora ellenére gyerek maradt, naiv volt és hiszékeny.
És ami a legrosszabb, nemcsak a nők iránt. A komputer hozzá képest igen fiatal, mindössze tizennégy éves.
By: Pörneczi Tamás
Nemrég általános javításon esett át, s és fájnak meglepően érett testiekben és szellemiekben egyaránt. Lajos méltán reménykedik. Reggelenként olyan frissnek találja, mint egy mosdószappan illatfelhőjébe burkolózó, fürdőből kilépő lányt.
