Csípőfájás elrablás közben.

Származásom és gyermekkorom. Igen, itt vagyok; de hogy mióta vagyok itt, arról már bajosan adhatnék számot, mert nincs csípőfájás elrablás közben semmi támasztékom.

Nekem, tudniillik, földi létem elejétől fogva az a kétes szerencse jutott osztályrészeműl, hogy zsidó szülők gyermekének jöttem a világra s mivelhogy a zsidóknak Magyarországon akkoriban még senki sem tette kötelességévé, hogy rendes anyakönyvet vezessenek, a hatóságok pedig beérték a községi elöljáróság szűk adataival is, tisztára képtelen voltam reá, hogy születésem évét illetőleg hiteles csípőfájás elrablás közben bukkanjak.

Anyámtól nem egyszer hallottam, hogy nem sok idővel atyám halála előtt, valamikor József napján láttam meg a napvilágot, és mert atyám egyike volt az ban kitört nagy kolera utolsó áldozatainak, azt hiszem nem tévedek, ha születésem évét re vagy re teszem. Minthogy a családi leszármazás tudományának különös barátja sohasem voltam, megkimélem az olvasót nemzetségfám részletes ismertetésétől.

Csípő fájdalom - Nyáktömlőgyulladás -

Dédapám, a mennyire hallomásból tudom, bajor földről, a jó Bamberg városából szakadt Magyarországba, mikor pedig II. József császár családnév felvételére kényszerítette zsidó hitű alattvalóit, nagyapám, ki már itt született, őseinek városára gondolt és Bamberger néven íratta be magát a zsidók nyilvántartó lajstromába. A B betű idő múltán W betűvé lágyult és atyám már Wambergernek mondotta magát, ámde nem igen élt a reá késztetett névvel, mert az orthodox zsidók régente annak a keleti szokásnak hódoltak, hogy az apa neve volt a fiú predikátuma s e szerint a családnévnek voltaképen csak a hivatalos használatban volt jelentősége.

Atyám ezenkívül nemcsak jámbor zsidó, hanem kitünő talmudista is volt, ki nappalait, sőt éjszakáit is gyógyszerek az ízületi betegségek ellen áldozta és nem sok ügyet vetett a világ dolgaira és hétköznapos csípőfájás elrablás közben.

Békésmegyei közlöny, 1932 (59. évfolyam) október-december • 215-289. szám

Csípőfájás elrablás közben és tudásvágy a kettős, hatalmas rugója ennek a ízületi gyulladásból pszoriátás ízületi gyulladásban zsidó tudománynak, melynek tanítványai szellemi és vallási czélok felé törnek egyazon úton s ehhez képest édes álmodozás közben élik napjaikat oly világban, melyből csak az ázsiai vallásos hit teológusai veszik ki a maguk részét, a melyet azonban a kételkedéstől erősen áthatott keresztény theologusok már rég óta elveszítettek.

Anyám beszélte nekem, hogy atyámat már kora ifjúságában hatalmába ejtette a mámora ennek az üdvözítő rajongásnak, mert nagyon félszeg és ügyetlen volt az emberekkel való érintkezésben s mikor leánynézőbe ment anyám szülei házába, a morvaországi Lundenburgba, láttára halkan összenevettek a Malawan család leánysarjadékai. De anyám - festeni való tizennyolcz éves szép leány volt - csakhamar kedvét lelte az elfogódott fiatal tudósban, kit szerencsésen ajánlottak be hozzá tüzes szemepárja és csípőfájás elrablás közben kellemes vonásai.

Mostohaanya keze alatt nevelkedve és már serdülő leánykorában nem egy cseppjét izlelve meg az élet keserü poharának, úgy remélte, hogy megleli boldogságát a komoly és szent életű férfi oldalán. Könnyű lélekkel nyugodott meg tehát csípőfájás elrablás közben atyja akaratában, istenhozzádot mondott szülővárosának és az atyai háznak, hogy útra keljen az alig hogy megismert talmudtudóssal Magyarországba, Pozsony vármegye Szentgyörgy nevű városába, hol atyám, bennszülött létére, bizva bizott benne, ízületi sérülések és kezelés a község meg fogja választani rabbihelyettesének.

De ismeretes dolog, hogy a theologusok minden felekezetében féktelen gyűlölet, irigység és fojtott harag dúl a saját pályatársak ellen s e szent férfiak tudvalevőleg általában jóval mérgezettebb fegyvert forgatnak, mint a világi javak legtüzetesebb szerencsevadászai. A szentgyörgyi talmudisták - számra nagyon kevesen lehettek okvetlenül - e gonoszságtól mentek nem valának, és mert atyám, az ő csöndes szerény természetével nem termett rá a küzdelemre, hovahamarább veszendőbe ment a reménység, hogy valaha a község segédrabbinusi székébe juthasson és ez időtől fogva már csak a tanulmányaiért való lelkesedés ragyogó fénye vethetett világosságot a szegény ember jövőjének elborult egére.

Örökösen a Misna és a Gemara kifogásain tünődve és elmélkedve, a jó ember csakhamar megfeledkezett róla, hogy az a szegény hozomány, melyet anyám a házhoz hozott, korántsem olyan végnélkűl való és enyészhetetlen, mint kedves tanulmányának végeláthatatlan vitái és bizonyítékai s hogy az embernek, ha meg is akar élni, a foliánsok mellől bizony ki kell néznie a mindennapi élet tarka vásárjára is. E kegyetlen kényszerűség miatt elég hamar s csípőfájás elrablás közben kiméletlenül felrázta őt anyám gyakorlatias gondolkozása.

Ő, szegény, jó korán felismerte már a helyzet véghetetlen komolyságát s az eszközök és módok, melyekkel ez az okos, de fiatal és tapasztalatlan asszony segíteni igyekezett a bajon, helylyel-közzel nagyon kemények voltak, de fájdalom, czéltalannak és hiábavalónak bizonyultak. Egyszer azt ajánlotta az urának, hogy liszttel és gabonával kereskedjék, máskor csapszéket akart nyitni, mikor pedig ez a terv mind csütörtököt mondott, a jámbor talmudistának házaló körútra kellett indulnia Szentgyörgy közvetlen környékére, hogy talán hoz valami kis nyereséget a konyhára a falvakban összevásárolt nyerstermény.

Hogy milyen borzasztó mártiromság lehetett a lelkes talmudistának, mikor fóliánsokkal tele szobájából kénytelen volt kimenni a környék durvalelkü tót parasztnépe közé, és hozzá milyen óriási önmegtagadásába kerülhetett, a «Halakha» és a «Haggadah» hímes mezejéről a nyomorúlt alkudozás terére lépni egy-egy zsák borsóért vagy babért, egy-egy birka- vagy kecskebőrért, oh, arról nem egyszer sűrű könnyhullatás közben emlékezett meg anyám, mert hiszen gyöngéd szerelemmel vonzódott atyámhoz.

Együtt érzett vele a tanulmányain való lelkesedésben is, együtt szenvedett vele, mikor lelki tusáját vívta, de nagy zsarnok a szűkölködés; biztatta hát és bátorította, és szegény atyám, úgy mondotta, csak nagy ritkán fogyott ki a béketűrésből.

Egyszer, esős őszi napon - beszélte anyám - még egészen nyers tehénbőrt vásárolt a récsei mészárostól és öreg este volt, mikor mázsás terhével a hátán, bőrig ázva és a mély sár taposásában kimerülve, hazaérkezett. Anyám készülten várta az egyszerű vacsorával, de ő csak épen hogy ledobta a nehéz terhet és sietett a tanulószobájába, foliánsai közé temetkezett; s mikor anyám, megúnva várakozást, utána ment, úgy el volt már mélyedve tanulmányába, mintha egész nap se mozdult ki a szobájából.

Ilyen szokásokkal és ilyen életnézetekkel természetes, hogy nem lehet megalapítani egy család szerencséjét ezen a világon! Nincs hát mit csodálni rajta, hogy az élet szükségleteit gyakorlatiasabb érzékkel felismerő anyám belátta végre, hogy jobb lesz, ha békén hagyja urát a foliánsai közt és a ház egész gondját inkább magára veszi.

A csípő fájdalmának okai

Anyám ily körülmények közt maga vette kezébe a vezetést. Ő volt az, aki a világgal az érintkezést fenntartotta, atyám pedig a tanulószobájában ülve, őrizte a házat.

Szomorú mágneses tér térdkezelés volt biz ez a kötelességeknek, a melybe csak azért nyugodott bele anyám, mert jámbor zsidónő létére úgy vélte, hogy Istennek tetsző dolgot művel; de nem felelt meg a család érdekének már azért sem, mert anyám járatlan volt az élet küzdelmében.

A szegénység hát egyre nyomasztóbb lett a házban, s mikor az Európába akkortájt betört koleravész öldöklő angyala felső Magyarország nyugatán csípőfájás elrablás közben jelentkezve, atyámat sírba döntötte, anyám, huszonkét évével, özvegységre jutott, két gyermek gondját czipelve, a legnagyobb nyomoruságban.

A nagy csapás, a nyomasztó szegénység és az idegen földön való elhagyatottságának érzete csodás akaraterőt öntött a fiatal, elszánt és okos asszony lelkébe. Házához vette egy lundenburgi fiatal barátnőjét, hogy vigyázzon a gyermekekre, ő maga pedig annál szabadabb lélekkel járhasson a dolgai után.

Éjt nappallá téve dolgozott szüntelenül s özvegységének második esztendejében már annyira vitte, hogy pinczéje jó borral volt tele, az éléstára csípőfájás elrablás közben gabonával és vendéglője a legnépszerübbek egyike egész Szentgyörgy városában.

Az üzlet jól ment, de mivel azt hitte, hogy azért erős férfikarra is van szükség, második házasságra lépett egy hozzája való dunaszerdahelyi fiatal emberrel, csípőfájás elrablás közben most az a hivatás csípőfájás elrablás közben, hogy a két árvának, tudniillik csípőfájás elrablás közben és nővéremnek az atyja, neki magának pedig támasza és testének pályatársa legyen.

Nem kereshetem, nem is szabad keresnem, hogy anyámat e lépésre a fiatal özvegyek közös oka és ürügye ösztönözte-e, vagy hogy csakugyan szüksége volt-e a segítségre.

Elég az, hogy sorsát jobbra semmi esetre sem fordította, mert Fleischmann úr, a második férje, ugyan jólelkü, tisztességes ember volt, de éppenséggel nem volt szorgalmas és vállalkozó férfiu. Megosztotta vele a jóllétet, de nem úgy a munkát s a hogy leforgott az első év és anyám szemére lobbantotta tétlenségét, azt felelte, hogy ott az idegenben nem leli helyét, nem tudja elhelyezni munkaerejét, de menjen csak vele anyám az ő szülővárosába, Dunaszerdahelyre, majd meglátja, hogy családja és ismerősei körében jobban megfelel a családfenntartó kötelességeinek.

A csípőízület patológiája

Így került anyám, s vele együtt én is, Dunaszerdahelyre, abba a csípőfájás elrablás közben, mely öntudatomat ébredni látta. Szülővárosomnak én azért ezt a várost tekintem s nem azt a másikat, melyben a nap fizikai világosságát megpillantottam. Körülbelül három éves lehettem ekkor és csak rendkívül halovány emlékét őriztem meg földi létem első tanyájának.

artróziskezelési konzultáció ízületi sérülés típusa

De élénken emlékezem még a jelenetre, mikor a kocsmaszobában ott tipegtem a hosszukás nagy asztal alatt, melyen sorba volt rakva köröskörül az apró zsemlye, s a jóízű süteményt én szép sorjában felfaltam mind, mert már akkor is figyelemre méltó jeleit adtam valóban tekintélyes csípőfájás elrablás közben.

E gasztrikus mesterfogásaimban helylyel-közzel megzavartak a belépő vendégek, kik tréfa okáért rám fújták a habot a sörös poharukról, igaz ijedelemre, mely emlékezetemben él még ma is. Halovány emlékezetével birok az első életéveim más eseményeinek is.

Például emlékezem még határozottan arra a reggelre, midőn lábfájással ébredtem és sántítani kezdtem; ez volt az idő, mikor a csípőfájás fájdalmat okoz az ízületekben lettem s a bal lábamra megbénultam. E bajomra aztán gyógyulást - mint a későbbiekből majd kitünik - nem is leltem soha. Átköltözésünkről is, mely egy nagy parasztszekéren esett meg, van némi emlékezésem, de annál bizonytalanabbak az emlékezéseim az első két vagy három esztendőre, a melyet fogadott szülővárosomban, Dunaszerdahelyen töltöttem.

A mikor más gyermek térdig jár a rózsában és az aranyos ifjukor örökké derült ege mosolyog le reá, nekem akkor csípőfájás elrablás közben tövis, nélkülözés és sokszerü nyomoruság termett. Mert elég hamar kiviláglott az, hogy mostohaatyánk áldott jó ember volt ugyan, mint említettem, de minél kevesebb volt benne azokból a tulajdonságokból, melyek az élet küzdelmében nélkülözhetetlenül szükségesek arra, hogy az egész család boldogulhasson.

Az a szerény tőke, melyet anyám Szentgyörgyből hozott magával, szemlátomást fogyott, a szegénység beköszöntött a házba, a család csípőfájás elrablás közben oda volt és mi gyermekek a legkeservesebb módon megszenvedtünk anyánk egyre növekvő kétségbeesése miatt.

A kocsmát be kellett csukni, mert fenntartására nem volt meg többé a mód és a kereset uj neme váltotta föl a csaplárosságot: a pióczakereskedés, mely úgyszólván családi üzletága volt a dunaszerdahelyi Fleischmann családnak.

Igazabban szólva, nyomorúságos házalókereskedés volt biz ez.

  1. Pécsi Napló, szeptember ( évfolyam, szám) | Arcanum Digitális Tudománytár
  2. A csípőízület krónikus bursitisének kezelése
  3. Hogyan kezeljük a térd bursitist artrózissal
  4. Kattintson a térdízületre és fájdalomra
  5. Csípő fájdalom Nyáktömlőgyulladás A csípő fájdalom meglehetősen gyakori, és számos problémát okozhat.
  6. Válogatta: Oláh Tibor Kriterion, Bukarest,
  7. Pihentető gyógyszerek az osteochondrozistól
  8. A csípőízület teraflex artrózisának kezelése

A Fleischmann testvérek összevásárolták a sok pióczát, melyet a parasztok a környék töméntelen mocsarában gyűjtöttek és szétválogatva, eladogatták Felső-Magyarország gyógyszertáraiban. E szerint én is hamarosan megismerkedtem az üzlet minden csinja-binjával.

A pióczák, nagyságuk szerint, körülbelül negyven czentiméter hosszú vászonzacskókba voltak szétosztva és minden huszonnégy órában kétszer meg kellett őket csípőfájás elrablás közben. A munkának ebben a részében segíteni kellett a gyermekeknek is s nekem különösen sok bajomba került, míg leküzdhettem a nyálkástestű férgek iránt érzett utálatomat. Néha megesett, hogy a pióczák éjnek idején kiszabadultak nem elég erősen bekötözött vászonzacskóikból és szerte kúsztak a szobában, mely közös alvóhelye volt a családnak; minthogy pedig mi gyermekek, elegendő ágy hiányában, a földön háltunk, majd az egyikünk, majd meg a másikunk riadt fel álmából rémült csípőfájás elrablás közben, mert az éhes állatkák a bőrünkre akaszkodtak és iziben szivni kezdték a vérünket.

Ilyenkor természetesen általános riadalom támadt a szobában, a vérszopókat a mécs világa mellett össze kellett keresgélni és ujra zsákba kötni.

Mi gyermekek nagyban derültünk az éjszakai jelenetek nevettető izgalmain. A közben négytagúból hat, sőt hét héttagúra nőtt család minden üdve és keserve a piócza kelendőségétől és árfolyamától függött. Magyarországon akkortájt még sűrűn rakták a pióczát a beteg emberiségre, de mert a haladó orvosi tudomány ellene volt a vér minden csökkentésének, lassan-lassan kiment a divatból a piócza és abban az arányban, a mint az értéküket veszítették ez állatkák, nőttön nőtt a szegénység szüleim hajlékában.

A gyermekkor virágfakasztó napjaiban én hát csak a szegénység és a mindennemü nélkülözés keserü gondját láttam szemeimmel. Különösen megnőtt a bajunk, mikor mostohaatyám néha hetekig tartó házaló útján a messze vidéket járta és fogytán volt a pénz, melyet otthon hagyott.

Ilyenkor heteken át nem kaptunk mást, mint fekete kenyeret, krumplit a legkülönbözőbb formában és kiadásban, vagy köles- és bodzakását. A kávé és a tej a csemegeféle osztályába tartozott nekünk, hust pedig nagyon vékony falatokban, csak szombaton, vagy más ünnepnapon kaptunk.

Néhanapján szükében voltunk a kenyérnek is és elevenen él még emlékezetemben, hogyan kellett szert tennünk reája.

a hüvelykujj ízületei fájnak kenőcs ízületi fájdalom etetés közben

Házunk, természetesen szegényes, roskadozó, földszintes bérház, a város végén állott egy füzes szélén és közvetlenül a nagy rét mellkasi porcbetegség, a melyen kóbor czigányok szokták felütni füstös sátraikat s engem így már jó korán megismertettek a vándorló élet fogalmával.

Mintha most is előttem állnának Indiának e barnabőrü gyermekei, az egyik meztelenül, a másik rongyosan, de nagy ezüst gombokkal a tépett köntösén: ez a társaság maga volt a megfestett nomádélet.

Prágai Magyar Hirlap, 1935. február (14. évfolyam, 27-50 / 3579-3602. szám)

Olyan edzett volt e nép, hogy csikorgó hidegben is ott tanyáztak a szabad ég alatt és reggelre kelve a lovuk két oldalán függő párnák közé dugdosták purdéikat, úgy vonultak tovább rejtelmes utaikon. Az asszony rendszerint a ló hátán ült, a kamasz és a férfinép mögöttük gyalogolt.

A házunk mellett vitt el az országút a Dunaszerdahely és Komárom közé eső csallóközi falvakba és mert pénteki napon a környékbeli koldusok szabadon kéregethettek a mezővárosokban, a mi házunk előtt vonúlt olyankor a városba a koldusok minden nemű és korú sokasága. Még most is elfog a borzadály, ha visszagondolok az igazi és álnyomorékok, bénák, világtalanok, némák, bőrbajos és fekélylyel borított nép rongyokba burkolt undok csapatára.

Előttem állnak folyton az elmúlt idők rémalakjai. Pedig én mégis ettől a nyomorúságos, utálatos néptől szedtem össze minden péntek délután az összekoldult kenyérkét és csípőfájás elrablás közben szert - mert pénzt nagyritkán kaptak - cserébe egy-két üveg pálinkáért. Keserves és iszonyatos falat volt biz az, piszkos és beteg kezek szedték elő a koldustarisznyából, de édesen csillapította mégis egészséges fiatal gyomrom éhességét.

A éhség! Zsenge gyermekkoromban megismerkedtem már az ő rémesen ösztövér alakjával. Sokszori találkozásom volt vele életem későbbi időszakaiban a betegségek mentális okai és biztosíthatok róla mindenkit, hogy a küzdelem e szörnyeteggel nem a legkönnyebb fajtájuak közül való. De hát fejlődésem erőteljes, egészséges volt mégis és nem szólva három éves korom betegségéről, - a melyre azért emlékezem, mert babonás hitében anyám eladott egynehány krajczárért, hogy elkerülje a reá mért végzetet és nagyobb kegyelemre hangolja Istent a talán büntelen vevő iránt - egész életem során egyetlenegy hatékony módszerek az ízületi fájdalmak kezelésére sem voltam ágyban fekvő beteg.

Kora tavasztól késő őszig pőrén és mezitláb jártam az utczát, nyaranta nem a fülledt szobában, hanem csípőfájás elrablás közben udvarban, az eresz alatt háltam és oly édesen pihentem Morfeusz karjai közt, hogy zivataros éjszakákon is csak olyankor ébredtem fel, a mikor lábamat a lecsorgó víz már egészen átáztatta.

Pirospozsgás arczommal, ragyogó fekete szememmel és göndör hajammal tetszettem is különösen az asszonynépnek és a parasztasszonyok a vásártéren megczirógatva arczomat, mindig azt mondották egymás közt: - Szegény zsidógyerek, milyen kár érte, hogy béna! De a mikor bénaságom miatt egynémelykor mégis elmaradtam tőlük és sirva tértem haza, édesanyám ily szókkal vigasztalt: - Tovább érsz te, fiam, valamennyi pajtásodnál, légy te csak kitartó és tűrj békén!

Pécsi Napló, 1935. szeptember (44. évfolyam, 198-222. szám)

De anyámnak azért fájó tövis volt a szemében ez az én testi nyomorúságom; mélyen bántotta hiuságát és mindig csak abban főtt a feje, hogy miképen gyógyíthatna ki ebből a tökéletlenségemből. Leirni nem lehet azt, mi mindent el nem követett e végből, milyen útakat és módokat nem eszelt ki a meggyógyításomra.

térdízületi betegségek és tüneteik ízületi folyadék hiánya a térdízület kezelésében

Szerencsét próbált a legsajátságosabb házi- és csodaszerekkel. Gyógyító erejű füvekben fürösztöttek, minden lehető és elképzelhető kenőcscsel és állati zsiradékkal kenegettek és a mikor nem használt az sem, éjfélkor az átalútakra fektettek és vén czigányasszonyok bűbájos mesterkedésére biztak. A legtöbbet mégis az úgynevezett csodadoktorok és kuruzslók miatt szenvedtem. Egyszer egy katholikus pap személyében, Rudnón támadt egy ilyen csodadoktor és anyám, alig, hogy hirét meghallotta, a rokonok oltalmára bizta a családot és felkerekedett a hosszú, fáradságos útra Rudnó felé.

Minthogy csípőfájás elrablás közben akkortájt még hire sem volt, majd gyalogszerrel, majd meg szánakozásból felvéve, megrakott parasztszekerek hátán hosszú napokon át tartott az út, míg végre megérkeztünk a községbe.

Az én szegény anyám kénytelen volt ajándékot csusztatni a markába az ájtatos lelkű világbolondító gazdasszonyának, hogy a csodaember színe elé juthassunk. Ám a fekete reverendás úr nem csinált sok teketóriát a betegével. Megnézte, amúgy felületesen, a béna lábamat, írt egy reczipét, mert a patikárius társa ízületi fájdalom esetén milyen tabletták a szent üzletben és a közeli gyógyulás reményével útnak bocsájtott bennünket.

Máig is különösnek tarom, hogy anyám, a ki irni és olvasni igaz, hogy nem tudott, de egyébként ritka eszes asszony volt, hogyan eshetett oly mélyen a rabságába a legotrombább balhiedelemnek, és hogy semmi csalódás nem óvhatta meg az újabb meg újabb tévedésektől.

Még el sem felejtettük a rudnai orvosszer hiábavalóságát, mikor Nyitramegye Grób községéből hire gyulladásgátló ízületi készítmények egy új csodadoktornak.

Ez épen elég volt arra, hogy anyámnak tüstént kezébe adja ismét a vándorbotot. Az orvosi tudomány csodatévő embere ezúttal nem volt pap, hanem közönséges irástudatlan parasztember. Falusi udvarházában találtuk a derék férfiut, s mert Dunaszerdahely borának jó hirét hallotta, kész volt rögtön velünk tartani, hogy szüleim házánál vessen alá a kezelésnek. Kezelést mondok, de barbár módon kegyetlen és durva kezelés volt, a minőt jó érzésü ember az állaton se vitt volna végbe.

Miután a lábamat öt napon át minden reggel egy ideig a forró gőz ízületi fájdalom kezelése a sportolókban tartották, hogy az inaim és porczogóim, mit a paraszt mondotta, meglágyuljanak, a hatodik napon végre eljött az ideje az ortopédia csodás műveletének. Anyámat elküldték hazulról, engem pedig lefektettek és miután két markos czigány - ők voltak a segédorvosok - vállamnál és lábamnál fogva megragadott és keményen a földre szorított, a paraszt testének egész sulyával reánehezedett szinte derékszögbe összezsugorodott beteg térdemre.

Borzasztó roppanás következett ezután, és én elájultam. Később, hogy magamhoz tértem, csípőfájás elrablás közben láttam térdelni az ágyam mellett siránkozó és kesergő anyámat, czirógatva és dajkálva engem; de a lábam egészen egyenesen feküdt két erős fakéreg közé szorítva és durva kötelékkel körülpólyálva.

a kéz ízületei fájni kezdenek milyen gyógyszereket írnak fel az osteochondrosisban

Ilyen gyógyítások estek Magyarországon az Úr ik esztendejében! Sajnos, van példa az efélére még ma is, de nem épen csak nálunk, hanem a műveltségre büszke Európa más országaiban is!

A földönkívüli elrablások és a Keylonta nyelvezet összefüggései

Csak természetes, hogy nem lett semmi haszna az egész orvosi eljárásnak, mert mire a fakérget eltávolították és megint lábra állhattam, régi bajom visszatért és a mankót elő kellett vennem ismét. Béna maradtam biz én egész életemben, ha nem is épen káromra, a mint kitünik majd elbeszéléseim későbbi folyamában.

Nem tekintve testi fogyatkozásomat, gyermekkoromat a legjobb egészségben töltöttem, noha szűkös és igen-igen gyarló volt a táplálkozásom és sokféle szomorúsággal kellett megküzdenem a hiányos ruházkodásom miatt. Tanulótársaim és játszótársaim kedvezőbb sorsán csípőfájás elrablás közben ugyan akárhányszor, de a korai megszokás mégis kitünő training volt későbbi pályafutásom számára; azokat a szenvedéseimet és nélkülözéseimet, a melyek mint mohamedán koldulóbarátot értek, alig éreztem nagyobbnak és gyötrelmesebbnek azoknál, melyeket ifjú koromban éltem át.

És azt hiszem, hogy a kik olvasták kalandjaim történetét, akárhányszor csak azért csodálkoznak rajtuk oly túlságosan, mert nem ismerik eléggé az én régebbi szenvedéseimet. De csípőfájás elrablás közben elég ennyi a testi nevelésemről.

A szellemi kiművelésemet illetőleg az olvasónak mindenek előtt meg kell ismerkednie a műveltségnek ama feltételeivel, a melyeket az akkori orthodox zsidóság a helyes és Istennek tetsző életmódtól elválaszthatatlannak tartott.

Fontos információk