A kalocsai hímzés története

A kalocsai hímzés művészete a 19. század 2. felében született. Eredetileg ez a hímzés, kézimunka kizárólag fehér volt és a mintázatot lyukak alkották.

A tradicionális fehér hímzést követte a fekete, a kék-fekete, a kék-piros stílus. Ezek a színek megjelenhettek önállóan, de kombinálva is.

A 20. század kezdetén teret nyert a zöld, a rózsaszín és a sárga, mely színeket mérsékelten használták. A lyukhímzés azonban fehér maradt. A fehér hímzés, az ún. ókalocsai (régi, öreg hímzés) hímzés tisztaságot, ártatlanságot szimbolizál. Kedvelt motívuma a szív alakú virág, mely az élet es a szeretet jelképe lett.

A kalocsai szállások női lakossága bérmunkában varrta a hímeket már a 19. század végén is. Főleg a környező vidék városai és a nagyobb települések igényesebb úri-polgári háztartásai számára készítették a fehér hímzéseket. Természetesen a bérmunka időszak kezdete előtt is hímezték e vidék asszonyai, leányai a saját holmijukat is.

Kezdetekben úgynevezett "kalocsai ütőfá"-val nyomták elő a motívumok körvonalait a vászonra.

A kalocsai hímzés fejlődése a kalocsai elő nyomda megjelenésének köszönhető 1860 körül. Így a kalocsai és Kalocsa környéki asszonyok kész hímzési mintához juthattak, de szerettek saját kezűleg is alkotni mintákat. Kevés asszony értett a minta rajzolásához, ám sokan voltak, akik jártasak voltak a hímzésben. A kompozíciók rendkívül egyszerűek és rendezettek voltak. A motívumokat a természetből kölcsönözték: szőlőfürtök, gyöngyvirág, nefelejcs, ibolya stb.

Korábban a hímző asszonyok, leányok maguk rajzolják elő a mintákat az alapanyagon, amely az iparosodás után már egyre inkább finomabb gyolcs, pamut a korábbi vászon helyett. Az 1890-es évek után egyre gyakrabban előfordult, hogy a kezdetben lyukhímzéssel kivarrt motívumokat teljesen betöltik lapos öltéssel.

A századfordulón egyre több asszony vált jártassá a mintaírásban, rajzolásban, kalocsai hímzési mintákat alkotva. A fiatal lányok megtanulták a hagyományos motívumokat, s képzelőerejüket követve megújították azokat.

A színtartó fonalak elterjedésével a kalocsai hímzés az I. világháború után kezd színesedni. A varrógép elterjedésével a 20. században sajátos iparág alakult ki ezen a vidéken: a kalocsai gépi hímzés, amely "riseliős" néven terjedt el. A riseliős hímzés csipkeszerűen áttört felületet ad. Ma ismert, a kalocsai hímzések készítésénél használt öltéstechnikák: angol madeira (gádoros), bekötés vagy pókozás, borsólyuk, gépöltés vagy tűzőöltés, huroköltés szélre illetve felületkitöltésre, lapos öltés, lyukhímzés, riseliő vagy lábazás, slingelés, száröltés. A riseliő népi neve: pántos. Nevét Richelieu francia bíborosról, államférfiról nyerte.

A színes kalocsai hímzés kibontakozásában nagy szerepet játszott Kovácsné Király Ilus.

Kalocsai hímzés

Öltések, hímzés

Kalocsán és környékén elsősorban vászonra hímeztek pamutfonallal: eleinte lyukhímzéssel, később pedig kitöltő lapos öltéssel a virágokat, száröltéssel pedig a különböző virágmotívumok, vagy pl. a paprikamotívum szárát, a szőlőmotívum indáját illetve más vonalas díszítményeket.

A huroköltés (angol madeira) elterjedése ezen a vidéken összefügg a bérmunkára előállított ágyneműk, asztalneműk készítésével; ezt a technikát az I. világháborúig nem használták a maguknak készített darabokon a hímző asszonyok.

A kalocsai színvilág

Az ó kalocsai hímzések egyszínűek voltak. Eleinte csak tiszta fehér hímzőfonalat használtak az ágynemű, párnavég, asztalnemű díszítésére. Az ágyruhát gyakran fehér lyukhímzéssel varrták ki a korai időkben.

Saját használatú holmikra hímeztek kék-vörös, fekete pamutfonallal is. A régi egyszínű színes hímzések általában kifakult zöldet mutatnak. Ennek oka az volt, hogy nem tudtak színtartó fonalat készíteni, beszerezni a korai időszakban. A huszadik század első harmadától kezdve igen színessé vált a kalocsai hímzés. A legismertebb, alkalmazott sajátos, helyi elnevezésű színek: tulipiros, lángszín, borszín, libazöld, irigysárga, fecskenyakvörös, vadgalambkék, gálickék, bársonykék.

A kalocsai színes hímzésben jelenleg használatos a hat főszin két árnyalatban, amelyeket így célszerű párosítani: a bordót a pirossal, a rózsaszínt saját sötétebb árnyalatával, a narancssárgát citromsárgával, a kéket saját sötétebb árnyalatával, a lilát saját sötétebb árnyalatával és a zöldet saját sötétebb árnyalatával. A nagyobb virágokat, leveleket középen lehet felezni, s a virágszín vagy zöld kétféle árnyalatával hímezni.

A viseletdarabok hímzéseinek színezését meghatározta viselőjük életkora. A hagyományos népviselet színe függött a viselője életkorától. A legdíszesebb, legélénkebb színezésű az új menyecske ruhája volt. A legszínesebb magyar hímzést a mennyasszony viselte, színvilága életörömöt sugall. Az idősebbek viselete sötét tónusú volt. Ez volt a kék-lila-zöld kombináció, melyet a mai napig is szomorú kalocsaiként ismernek. Az idősebb asszonyok öltözete kevésbé díszes, a színek sötétülnek. A kék-lila-zöld színekkel hímzett darabokat szomorúpamukosnak nevezték, s a félgyász jele volt a kalocsai hímzésben.

Kalocsai hímzés motívumok

A minták, motívumok a házakon alkalmazott falfestés mintáit követték a hímzéseken is. Igen elterjedt volt a virágornamentika, amelyek a mezőkön és kertekben megtalálható virágokat tartalmazták: ibolya, csillagvirág, liliom, pillevirág, tulipán, szegfű, harangvirág, margaréta, orgona, fukszia, árvácska, rózsa, rózsabimbó, a híres kalocsai piros paprika, különböző bogyók, nefelejcs, gyöngyvirág stb.

A virágokat sávosan, koszorúformában, csokrosan helyezték el a kivarrandó munkadarabon, illetve teljes felületeket is kitöltöttek velük (pl. kalocsai kötény, mellény). A mintavilágban törekszenek a természetábrázolásra. A már felsoroltak mellett kedvelt motívumok voltak: rozmaringos, szíves, kerekrúzsás, hosszúrúzsás, nyolcas, szőlőfejes, szilvamagos, szederindás, búzakalászos, pipacsos, harcsás minták is. A nagyobb mintájú virágokat (pl. tulipán, szegfű, rózsa, harangvirág) és a leveleket felezve rajzolták elő, és a virág vagy levél színének megfelelő szín két árnyalatával hímezték.

A kalocsai minták alkalmazása

Hímzéssel díszítették az ágyruhákat (díszes lepedőszélek, párnavégek), asztalneműket (abrosz, asztali futó, szalvéta), zsebkendőket. Ezek részei voltak az asszonynak való leányok kelengyéjének is.

Szintén kihímezték a női felsőruházat nagy részét: kötényeket, blúzok ingvállait, nyakrészét, mellényeket (pruszlikokat), valamint különböző kendőket (komakendő, fejkendő, keszkenő). A férfiingek kézelőjére, az ujjakra, és a nyakrészre szintén hímzés került.

A XXI. században csak úgy sikerülhet a kalocsai hímzéssel kivarrt ruházatok elterjedése, ha a divatot ötvözzük a hagyománnyal és ezáltal újra élő lesz a kalocsai hímzés.

Egyedi hímzésre kérjen árajánlatot!

Kalocsai minta